2016. október 26., szerda

Gyüjtésünkröl


A múlt héten meglátogatták Budapestet s vele együtt minket is Erdélyi, Orotvai gyógynövényes barátaink, kiknél a nyáron egy feledhetetlen hetet töltöttem. Erről a hetemről már született is pár bejegyzés, s most gondoltam folytatom ezek sorát, bár ezúttal nem a gyógynövényekről leszen szó, hanem egy teljesen más műfajról. Igaz ez is gyűjtés, de nem növények gyűjtése, hanem népzene gyűjtés, s hogy még pontosabb legyek, furulya dallamok gyűjtése.

Él Orotván, egy furulyás pásztor ember, Szőcs János bácsi. Még az igaziak közül való. Adatközlőnek hívja a szakirodalom az olyan régen hétköznapinak számító embereket, (ma már kincsként tekintünk rájuk), kik megőrizték s még képesek is továbbadni mind zenei, mind folklorisztikai tudásukat. Jani bácsi is az ilyen emberek közé tartozik s nekünk volt alkalmunk, lehetőségünk Őt meglátogatni, meghallgatni, rögzíteni.



A bácsi megtalálása kisebb akadályokba ütközött, ugyanis nem tartózkodott otthon, hanem a falu oldalában elterülő Tilalmas erdőben legeltette juhait, mint megtudtuk a szomszédoktól. Irány az erdő. Elindultunk valamerre, a fiúk közben gombát is szedtek, az eső is elkezdett csöpörészni, kezdtünk messze kerülni a lakott területtől. de rendületlenül mentünk amerre gondoltuk, hogy mennünk kell. Hát... az irány éppen az ellenkező volt, mint a tényleges helyes irány. Blankával leváltunk a fiúktól, ugyanis ők egy másik úton akartak visszamenni, mi meg ott ahol jöttünk.



 Természetesen mondanom se kell, hogy mi találtuk meg először a bácsit, sőt még egy jó hideg Csíki sört is betermeltünk. miközben vártuk a legényeket. Javában iszogatunk, beszélgetünk Blankával a kisbolt előtt, egyszercsak furulyaszóra figyelünk fel. nyomás a hang irányába. Nem kellett sokat mennünk, meg is pillantottuk a nyájat s vele együtt János bácsit is botjára támaszkodva furulyázni. (a legelső képen még nem is vett észre minket)




Mikor kiértünk az erdőből, valahonnan előbukkant szekerével Jani bá testvére is, aki nótáival boldogított minket. :) 


Miután leültünk egy kis pihenőhelyre, s már a legények is megkerültek, kezdetét vette a gyűjtésnek azon szép része, mikor mi csak hallgatunk, gyönyörködünk, János bácsi pedig muzsikált. 
Fantasztikus élmény volt, hát még mikor a báránykák is megjelentek a háttérben. :) 


Olyan igazi volt, tényleg a saját közegében hallgatni a zenét, ahonnan való, nem a színpadról, nem felvételről, nem Budapestről, hanem onnan, a Bölcsőből. 
Köszönjük János bácsinak ezt a napot, a sok kedvességet, zeneszót, története, éneket :))
Jövőre visszatérünk ;)
Most pedig még 1-2 kép a Napról:





<3



Csepergett, s hát a jó barát odaadja barátnőjének az esőkabátot :)



Itt mondta nekem, hogy fotózzam le a kedves bárányait is :)

Úton hazafelé




2016. október 3., hétfő

Anyuka elkezdte, én befejeztem



Az eredetileg párnának készülő horgolmány az utóbbi napokban végül más funkciót kapott. Hátizsák lett belőle :)
Anya adta meg a kezdő löketet, azzal, hogy pár hónapja elkészítette a táska elejét. Azt a részt ahol a kör van. Ezt a szépséget a múlt héten megtaláltam, (kutakodtam nagyobb horgolótű után :) ) és mivel még nem volt befejezve egyből tudtam, hogy ezt kár lenne "elpazarolni" egy párnára. Volt egy hatalmas gombolyag saját festésű mustáros sárgás színű gyapjú fonalam, amit igaz ugyan, hogy másra szántam, de végül neki is a "hátizsákká válás" lett megírva :D
Gyorsan neki is láttam az oldalak meghorgolásának. Egy számomra új mintával készítettem, azért mert nem akartam, hogy ugyanolyan legyen az oldal/aljának textúrája, mint az elő és hátlapnak.


Szegény begyulladt bölcsességfogamnak hála, az elmúlt másfél hétben igen sokat időztem a budapesti szájsebészeten. Ebben, azt leszámítva, hogy ideiglenesen meggyógyították a fogam (addig, míg ki nem húzzák) egy jó dolog volt még, hogy a várakozások alatt készre sikerült horgolnom a táskát. S az utolsó napokban már a kész zsákocska kísért el a kezelésekre.


A táska meghorgolása, valamint az összeállítása sem volt ördöngösség. Szépen összehorgoltam a megfelelő oldalakat a megfelelőkkel, rája öltögettem a 2 fagombot, varrtam bele egy bélést, meg az aljára tettem merevítőnek egy kis fa lapocskát, ami majdnem passzolt is bele :)  Hátára meg egy-egy pántot.




Ééés, akkor így néz ki, kész állapotában :)





(igyekeztünk spontánnak tűnő képeket készíteni, hát így sikerültek)